Az előző félévnek nem volt befejezése. Nem azért, mert tudtam, hogy még úgyis visszatérek - egyszerűen csak túl személyesnek tűnt ahhoz, hogy leírjam. "Ezt úgysem értheti meg az, aki nem élte át", gondoltam egy, a szomorúságára furcsamód büszke ember visszataszító fellengzősködésével, miközben napokon keresztül levegőért kapkodva bömböltem egy néhány hónapos hippitábor vége miatt. Azt terveztem, a gyászidőszak elteltével írok majd az utolsó hetekről is, de még mindig nem tudom, mit lehetne. Amiről pedig nem lehet beszélni, arról ugye hallgatni kell.

Szóval június végén hazamentem, vissza a zord valóságba, ahol a szobám mellett nincs biliárdasztal, ahol a kávé nem főzi meg önmagát, és ahol a svédasztalos ebédhez nem jár ...

Egy ideje már nem írtam; a legkézenfekvőbb kifogásom az lenne, hogy nincs időm, de ez persze nem igaz. Egyszerűen csak annyi minden történik, hogy nem tudok mit kiemelni, és a nagy hangvételű programoknál gyakran fontosabbnak tűnnek a blogbejegyzést nem érdemlő apróságok. Május második hetét például Berlinben töltöttük; írhattam volna hosszú bejegyzéseket a rengeteg múzeumról, emlékhelyről, graffitiközpontról, színházról, koncertről, sörkertről vagy techno clubról, amit végigjártunk, de azt hiszem, a legboldogabb akkor voltam, amikor a bolhapiac mögötti füves dombon feküdtem egy barátom lábának dőlve, miközben néhány másik barátom valami butaságon nevetett, és az égvilágon semmi említésre méltó nem történt. 

...

Húsvét után új minor-órákat választhattunk.

Angol irodalom
Ezt megtartottam. Továbbra is zseniális.

KKK - Kajak, Kenu, Falmászás
Dánul a falmászás is k-val kezdődik - így aztán az órarendünkben szereplő rövidítés rengeteg, politikailag korrektnek a legkevésbé sem mondható viccelődésre ad okot. Az óra maga viszont egyelőre elég menőnek tűnik. Túljelentkezés miatt az adventuresport és outdoor szakosok nem vehették fel, így aztán kedd délután írók, művészek, fotósok és zenészek társaságában másztam falra.

Erre a falra, ami egyébként élőben sokkal-sokkal félelmetesebb, mint képen - főleg, amikor a háromnegyedénél járva meghallod a téged biztosító fiúhoz intézett "No, you're doing it all wrong, lucky for you she ...

Szerda délelőtt bemutattuk magunknak a Káosz napok során összerakott előadást. Mindenféle elfogultság nélkül állíthatom, hogy zseniális volt. Tényleg. Egy három felvonásos, összesen egyórás színdarab lett belőle, és távolról sem emlékeztetett a megszokott középiskolai előadásokra; igaz, telis tele volt odaszurkáló tanárparódiákkal és béna szóviccekkel, de mindezek vérprofin kivitelezve. Végül a mi csoportunk által rendezett felvonást szavazták meg a legjobbnak - pedig a másik kettőben szerepeltek élő tyúkokkal verekedő tudósok, két méter magasan repülve harcoló szuperhősök, és k-popra táncoló határőrök is. 

Mi nyertük meg a sebtiben létrehozott "anticlimax of the year" díjat is:
A forgatókönyv szerint a győztes ...

Az elmúlt hetekben nem nagyon tudtam miről írni - nem azért, mert semmi nem történt, hanem mert amiket én fontos eseményként éltem meg, blogbejegyzésként vagy nem érdekesek, vagy felesleges dicsekvésnek tűnnének. Tartottam például egy előadást Magyarországról, aminek a végén nyolcvan ember perceken keresztül felállva tapsolt, és néhányan még napokkal később is visszautaltak rá. Mert tényleg király előadás volt, és mivel az izgulásom most izzadós hangremegés helyett aranyos kis bénázásokban nyilvánult meg, végignevették az egészet. Baromi jó volt, és nagyon boldog voltam közben, de valljuk be, erről néhány családtagomon kívül senki nem akar részletesebben olvasni.

Az órák, délutáni programok, vagy hétvégi bulik kapcsán ...

Túl sok mondanivaló, túl kevés karakterszám. Ez-történt-múlt-héten típusú rövid összefoglalóm következik, elemzés nélkül.

Szerdán és csütörtökön elmaradtak az óráink, helyette a sustainability (megújuló energiaforrások, környezettudatos életmód, ésatöbbi) témakörében művelődtünk. Köztudott, hogy ez egy napról napra fontosabbá váló, globális probléma, így aztán mindenki próbálta eltitkolni, hogy mennyire unja az egészet.
Bár közel sem volt olyan érdekes, mint az eredeti óráim lettek volna, becsületükre legyen mondva, hogy mindent kihoztak belőle, amit lehetett. Elvittek Østerildbe hatalmas szélmalmokat és ökofalvakat nézni, beugráltunk a tengerbe (rossz ötlet volt - az Északi-tenger hőmérséklete márciusban nem ...

Ha az egyetemen két előadás (haha - katalógusos gyakorlat) között volt egy kétórás szünetem, általában a következő ütemtervet követtem: visszasétáltam a kollégiumba, ha összefutottam egy ismerőssel a parkolóban, leültem vele meginni egy kávét, aztán felmentem a szobámba, ledőltem az ágyamra, 40-50 percig képeket nézegettem az interneten látásból ismerőseim tegnapi vacsorájáról, vagy idegen emberek gyerekruhába öltöztetett macskáiról (hiszen erre a rövid időre már felesleges lenne bármi értelmeset elkezdeni), majd fáradt sóhajjal megint útnak indultam.

Rövid kitérő.
Ma dalíráson új óraadó tanáraink voltak. Az aarhusi zeneakadémiáról jöttek, zenei elképzeléseikre pedig egyformán találó szó a zseniális és az ...

Lefordíthatatlan dán kifejezés, amire nagyon büszkék - szerintem többször hallottam az elmúlt két hónapban, mint a saját nevemet egész eddigi életem során. Amikor el kellett magyarázniuk, "cozy time"-nak fordították, de gyorsan hozzátették, hogy ennél sokkal többet jelent. Magyarul elképzelésem sincs, minek nevezzem, úgyhogy megpróbálom példákkal szemléltetni.

Hygge az, amikor egy hideg téli estén begyújtasz a kandallóban, fogsz egy csésze forró teát és egy szelet finom sütit, bekucorodsz egy takaró alá, és meghitt beszélgetésbe merülsz a családoddal. De hygge az is, amikor egy napsütéses tavaszi délutánon kifekszel a barátaiddal a fűbe, kellemes zenét hallgattok, és csak nézitek a felhőket. Melegség, nyugalom, harmónia, ...

Néhány órámról írtam már, de mindig csak egy-egy részletről - így talán nem nyújtottam kellőképpen átfogó képet arról, hogy tényleg mennyire nagyon menő órák ezek. Most megpróbálom.

Dalírás
A teljes hétfői napom, és a kedd délelőttjeim erről szólnak. Minden óra elején kényelmesen elhelyezkedünk, töltünk magunknak egy csésze kávét, és 30-40 percen keresztül csak zenét hallgatunk. Ezután kezdődik a tényleges óra, amikor közösen (vagy kisebb csoportokra osztva) zenélünk, énekhangot fejlesztünk, ritmusgyakorlatokat csinálunk, átfutjuk az elméleti hátteret, vagy dalokat írunk. Fizetett bárénekesek és lelkes amatőrök, tizenhat éve hegedülők és két hónapja gitározók tanulnak együtt, mégis mindenki fejlődik.
Kicsit ...

Az elmúlt hetekben jelentős csökkenésnek indult a kötelező programok száma. Persze továbbra is minden hétköznap zseniális órákra járunk, és minden hétvégén tartunk valamilyen beöltözős-kiöltözős bulit, de már kapunk heti három-négy szabad estét is.
Azazhogy kaptunk. Vasárnap este érkezett tizenhat új tanuló, és rögtön újra megindult az ismerkedős játékok áradata. Villámrandiztunk, labdáztunk, kirándultunk, társasoztunk, aztán közösen végignéztük az Oscar-díjátadót (illetve közösen végigaludtuk - ötven ember horkolása sikeresen elnyomta a tévé zaját, így az már senkit nem zavart).

Tegnap az órák is elmaradtak, és az egész napot a "Nemek Csatája" hadművelettel töltöttük. Délelőtt táncoltunk, délben pedig ...