Néhány órámról írtam már, de mindig csak egy-egy részletről - így talán nem nyújtottam kellőképpen átfogó képet arról, hogy tényleg mennyire nagyon menő órák ezek. Most megpróbálom.

Dalírás
A teljes hétfői napom, és a kedd délelőttjeim erről szólnak. Minden óra elején kényelmesen elhelyezkedünk, töltünk magunknak egy csésze kávét, és 30-40 percen keresztül csak zenét hallgatunk. Ezután kezdődik a tényleges óra, amikor közösen (vagy kisebb csoportokra osztva) zenélünk, énekhangot fejlesztünk, ritmusgyakorlatokat csinálunk, átfutjuk az elméleti hátteret, vagy dalokat írunk. Fizetett bárénekesek és lelkes amatőrök, tizenhat éve hegedülők és két hónapja gitározók tanulnak együtt, mégis mindenki fejlődik.
Kicsit talán úgy hangzik, mint egy utópisztikus nemzeti alaptanterv első bekezdése, de ez itt valóság: nem az a cél, hogy mindenki elérjen egy adott szintet, hanem hogy mindenki kihozza magából a legjobbat - bármi legyen is az. Ha kitartóan próbálkozol, az órai teljesítményed jónak számít. Akkor is, ha egy délután alatt összeraksz három-négy zseniális új számot, és akkor is, ha hat órát töltesz egyetlen József Attila vers viszonylag klisés megzenésítésével. 

Kezdő gitár
Tökéletes kedd délutáni önbizalom-helyrerakó program, miután másfél napot töltöttem a dalíró csoport legbénább diákjaként. Itt ugyanis messze a legjobbak közé tartozom; már csak azzal, hogy tudom, hogy kell megfogni egy gitárt, és nincsenek hosszú körmeim, kapásból az élmezőnybe kerültem. Minden órán két-három új akkordot tanulunk meg, utána pedig az ezek közti váltást gyakoroljuk - közben pedig panaszkodunk, hogy fájnak az ujjaink, és amúgy is, az F dúrt teljességgel lehetetlen lefogni.

Sörfőzés
Az elméleti órák 90%-ban dánul zajlanak. A maradék 10% viszont arra pont elég, hogy a lényeget megértsem, és minden órán végigkóstolunk négy-öt különböző sört (meglögybölve, fény felé tartva, megszaglászva, majd hozzáértő hümmögéssel kielemezve), szóval így is épp elég szórakoztató. A gyakorlati órákat nagyon szeretem, bár továbbra is meglepően nehezek és hosszadalmasak. Múlt héten például csak bepalackoztuk a néhány hete főzött sört; nem hangzik bonyolult feladatnak, de hét órába telt, és még így is nagy eséllyel tönkretettem vagy húsz litert, amikor szétesett a kezemben a szivattyú.

Kórus
Maga az óra is szórakoztató, de a legjobb része talán az, hogy minden héten van egy szám, amit ha a nap bármely pillanatában nekiállsz dúdolni a folyosón, legalább öten csatlakoznak hozzád.

International Class
Valószínűleg az egyetlen óra, amit nem különösebben szeretek - de mivel a dántudásom nem igazán van még azon a szinten, hogy a dán nyelven tartott vitakörhöz csatlakozzak, ilyenkor kénytelen vagyok erre járni. Egy fiatal litván fiú tartja, aki annyira észbontóan jóképű, hogy láthatóan senkinek nem tűnik fel, mennyire unalmas. Az órák nagy részében azt vitatjuk meg, hogy miért jó ország Dánia, miért jó helyek a népfőiskolák, és mit tudunk itt megtanulni, amit sehol máshol nem; irányított kérdésekkel beszélgetünk egy olyan dologról, amit mindenki tud magától is. Előnye azonban, hogy így kevésbé hiányzik az egyetem - fájdalmas pontossággal emlékeztet ugyanis a pedagógiás óráim nagy részére.

Jóga
Otthon nem jártam jógázni, így nem tudhatom, de valószínűleg ugyanolyan, mint bárhol máshol. Fárasztó és megnyugtató egyszerre, utána pedig úgy érzem magam, mintha a teljes hétvégét egy wellness hotelban töltöttem volna. Nagyon szeretem.

Dán nyelv
Tizedannyit sem tanulok itt dánul, mint amennyit a dán barátaimtól szoktam egy átlagos délutáni biliárdmérkőzés során. Mégis bejárok, mert a tanárunk annyira lelkesen próbál egy idióta nyelvet megtanítani az adott idióta nyelv megtanulására nagyrészt motiválatlan, unatkozó diákoknak, hogy nem szeretném megbántani. Nem vészes.

Angol irodalom
Talán a kedvencem. Leülünk egy-egy csésze kávéval (a kávézás a legtöbb órám szerves részét képezi), elolvasunk egy William Blake verset vagy egy Poe novellát, kapunk egy rövid történelmi áttekintést, aztán egy kis időt gondolkozni. Majd miután azt hisszük, hogy mindent megértettünk, Trier elmosolyodik, megköszörüli a torkát, és belekezd egy másfél órás előadásba, melynek során kiderül, hogy gyakorlatilag minden fontos részlet felett átsiklottunk, és fogalmunk sincs, mit olvastunk. Néhányan kicsit nagyképűnek tartják (teljesen jogosan teszik), de annyira művelt, tájékozott, és fantasztikus előadó, hogy szerintem ennyi bőven belefér - az a típusú ember, aki bármilyen témáról beszél is épp, nem tudom nem szájtátva és nyálcsorgatva hallgatni.

Művészetek
A huszonegyedik századi társadalom gyakori jelensége, hogy az egyén magányosnak érzi magát csoportos tevékenységek végzése közben is.
Na, ez pont ennek az ellentéte - másfél napra beköltözünk az art studio-ba, ahol mindenki elvan a maga kis világában, néhány mondatnál többet senki nem beszél, és mégis az egész termet valami nyugodt szeretet és elfogadás lengi körül.

Néha azért az is megesik, hogy egy nagyobb projekthez ketten-hárman összetársulunk: mint például ehhez a dróthálóból, karácsonyfaégőkből, és nejlonzacskókból épített műremekhez, amit egy ausztrál lánnyal közösen készítettünk, majd állítottunk ki a folyosóra.

(Medúza. A képen egy hatalmas medúza látható. Nejlonzacskókból készült, mert az olyan medúzás. Meg környezetszennyezéses - figyelemfelhívó hatású. Azt hisszük.)