Gondoltam, hogy hideg lesz - nem tudtam, hogy olyan hideg lesz, hogy az éjszaka közepén néha önszántamból felkelek majd tornagyakorlatokat csinálni.

Gondoltam, hogy fáradt leszek - nem tudtam, hogy olyan fáradt leszek, hogy mínusz tíz fokban csak fekszem majd a hóban, miközben az átáztatja minden ruhámat, csak mert nincs erőm lábra állni.

A norvégiai túra teljes időtartama alatt két lehetséges állapotban voltam megtalálható: fázós, vagy fáradt. A legnehezebb rész mégsem a hegymászás vagy a hidegben alvás volt, hanem a tudat, hogy bármi is történik, mindenhol csak hó vesz körül, haza nem mehetek, és minden helyzetben kizárólag a saját lélekjelenlétemre, vagy a többiek jóindulatára számíthatok. Ezt tovább nehezítették a váratlan, látszólag jelentéktelen bonyodalmak; olyan apróságok, amik itthon maximum néhány másodperces zsörtölődést eredményeznének, itt viszont az egész napot tönkretették. Néhány példa.

1, Egész délelőtt várod, hogy felérjetek a hegytetőre, és megegyétek az ebédre betervezett rozskenyeret, szalámit, és tonhalkonzervet; csak a hátizsákból kivéve tűnik fel, hogy mindegyik meg van fagyva. A félórás ebédszünetet szorgos dörzsölgetéssel és lehelgetéssel töltöd, de semmit nem sikerül indulás előtt ehető állagúra olvasztanod.

2, A hóbarlang padlója nem sikerült teljesen egyenletesre; valahol egy kiálló jégdarab mintha mindenáron keresztül akarná szúrni az oldalad. Megpróbálsz máshogy helyezkedni, de mindkét oldaladon alszik valaki, akiket ha egy centivel is odébb löksz, nekinyomódnak a jeges falnak.

3, A gázfőző egy pici fém tartozékát épp nem használod, úgyhogy csak egy pillanatra leteszed magad mellé a hóba. Mire legközelebb odanézel, már elsüllyedt és betemetődött, így aztán örökre elveszett; a túra hátralévő részében minden étkezés alkalmával meg kell várnod, amíg egy másik csoport (négyfős csoportokban ettünk és aludtunk) elkészül, hogy kölcsönkérhesd tőlük. Ezzel nem is lenne baj, ha mindezt nem mínusz tizenkét fokban, vaksötétben és farkaséhesen kellene tenned, tudván, hogy ha teljesen átfagysz lefekvés előtt, soha nem fogsz tudni elaludni.

4, Elalvás előtt elmész pisilni, és útközben kialszik a fejlámpád. A völgyből három különböző irányban vezetnek fel lábnyomok, és nem emlékszel, melyikek voltak a tieid.

5, Nem tudsz elaludni, mert nagyon fázik a füled. Szerencsére eszedbe jut, hogy van egy extra sapkád a konyhában hagyott hátizsákodban, szóval, gondolod, gyorsan kiszaladsz érte. Nem veszed fel újra a sínadrágot, hiszen csak pár percre ugrasz ki, és épp elég macerás a bakancs összefagyott cipőfűzőjét kibogozni. Rögtön a barlang bejáratánál megcsúszol, hanyatt esel, átázik a nadrágod. Nem veheted le, mert akkor megfagyna, így az éjszakát vizes lábakkal duzzogva töltöd.

6, Reggel elfelejtetted kiteregetni a hálózsákod. A leheletedből az éjszaka során kicsapódó víz megtelepedett rajta, átáztatta, és összefagyasztotta az egész nyílását. Amikor belefekszel, olyan érzés, mintha jégből varrt sálat hordanál.

7, Este elfelejted időben bevinni a hálózsákod. Az egészet kívül-belül apró hókristályok borítják, amik ugyan szépen csillognak, de igencsak megnehezítik az alvást.

8, Hegymászás közben kicsit megizzad a tenyered, és mivel épp amúgy is kisütött a nap, leveszed a kesztyűdet. Fél órával később megint felvennéd, de ezalatt annyira összefagyott, hogy nem tudod beletuszakolni az ujjaidat. A pótkesztyűd nem vízálló, így az este hátralévő részében gyakorlatilag teljességgel használhatatlan vagy; a fagyott kesztyűt ölelgetve alszol el, és reménykedsz benne, hogy másnap reggelre kiolvad.

Néhány ilyen eset után hamar megtanultuk, hogy még az előtt vegyük le a ruháinkat, mielőtt melegünk lenne - ha megizzadtunk, már késő. Ettől kezdve a hőszabályozást mindig nagyon komolyan vettük.

Néha pedig túl komolyan.