A karácsony vitathatatlanul a kedvenc ünnepem. A saját családom pedig vitathatatlanul a kedvenc családom, így aztán december utolsó heteit velük szoktam tölteni. De ahogy egyik repülőjáratot törölték a másik után, és ahogy kijárási korlátozások követték a határzárakat, lassan bele kellett törődnöm, hogy ez idén máshogy lesz. Ez már csak egy ilyen év. Jövőre újrapróbáljuk.

Az a helyzet azonban, hogy itt sem volt rossz. Karácsonyi fények, Last Christmas nullahuszonnégyben a bevásárlóközpontok hangszóróiból, forraltbor, mézeskalács, várakozás a hóesésre, az ebből adódó elkerülhetetlen csalódottság, fadíszítés, gyertyafény, rokonlátogatás, túlevés és ajándékbontás, satöbbi, az alapvető hozzávalók nagyjából itt is ugyanazok.

Ami nincs: szaloncukor, bejgli, töltött káposzta, rántott hús, mennybőlazangyal, meg hát ja, a családom.
Kárpótlásul: van néhány tök jó hagyomány. Ezek közül szedtem most össze a kedvenceimet.

J-dag:
Szinte még meg sem teltek a boltok csokimikulásokkal, amikor november első péntekén megkezdődik úgy-ahogy a karácsony, egy igencsak dán módon: a Tuborg karácsonyi sörével. A kocsmák pontban este 9 órakor kezdhetik el árulni - és hiába nem különösebben finom, és hiába minden évben ugyanolyan, mindenki az elsők között akar lenni, aki kipróbálja. Ezen az éjszakán az egész ország tömve van kék mikulássapkás részeg emberekkel. Igaz, a hangulat sokkal inkább szilveszteri, mint karácsonyi, de a sörnek van egy enyhe mézeskalács-íze.

Julefrokost:
Azaz karácsonyi ebéd. Annyi csalafintasággal, hogy se nem karácsonykor, se nem ebédidőben tartják.
Általában (amikor nincs bezárva a fél világ) december minden hétvégéje tele van velük. Céges julefrokostok, családos julefrokostok, baráti julefrokostok, ezek különböző kombinációi, meg még néhány. Délután 2 és 6 óra között kezdődnek, és késő éjszakáig tartanak - gyakorlatilag egy karácsony előtti buli, de van néhány szabály.
Legfőképpen arra, hogy mit kell enni. Rozskenyeret, a következő lehetséges feltétekkel: pácolt hering curry szósszal, májkrém szalonnával, krumpli majonézzel és lilahagymával, rántott hal remoulade mártással, flæskesteg (dán malacsült) lilakáposztával. A currys hering mellé nem kötelező, de erősen ajánlott egy fél főtt tojás.
Eddigi ittlétem során hat julefrokoston vettem részt. Mind a hatszor megpróbáltam majonézt tenni a rántott halamra, és mind a hatszor rámkiabáltak. Nem jól eszem, mondták őszinte zavarral az arcukon. Az oda nem illik, így nem lehet. Azonnal hagyjam abba.
A másik kötelező dolog a snapsz: valami köményes-ánizsos, 40% körüli ital, amit úgy igazán senki sem szeret, de karácsonykor és húsvétkor szinte vallásos meggyőződéssel, hatalmas mennyiségekben fogyasztják. Fogyasztjuk.

Risalamande:
A francia név ellenére minden dán eskü alatt vallja, hogy ez az övék. Nem tényellenőriztem, úgy döntöttem, hiszek nekik. Annyira ugyanis nem nagy találmány, hogy megérné a hazugságot: egy nagyon krémes tejberizs, cseresznyeszósszal és manduladarabokkal. Na meg egy szem egész mandulával. Aki megtalálja ezt az egy szem egész mandulát a tányérjában, az nyeri meg a mandulaajándékot.
Ez persze azt jelenti, hogy mindenki sokkal többet eszik, mint amennyit szeretne. A mandula megtalálója ugyanis általában orvul elrejti a nyelve alá, majd kárörvendve figyeli, ahogy a sok szerencsétlen balek az ajándék reményében negyedszer is repetázik.

Pakkeleg:
Szó szerint „csomagjáték”. Úgy néz ki, hogy mindenki hoz magával otthonról két darab ajándékot. Általában édességet, a Flying Tigerben vásárolt butaságokat, vagy azt a fogpiszkáló-pisztolyt, amit pár hónappal korábban jó ötletnek tűnt megrendelni az internetről, de tíz perc lövöldözés után elveszítette a varázsát. A lényeg, hogy ne legyen túl drága, és jól be legyen csomagolva. Ezeket az asztal közepére tesszük, körbeüljük az asztalt, és elkezdünk egy (vagy létszámtól függően több) dobókockát körbeadogatni. Mindenki dob egyet, és aki hatost dob, elvehet az asztal közepéről egy ajándékot. Amikor minden ajándék elfogyott, további tíz percig folytatjuk a dobálást, csak ugye ekkor már a többiek ajándékait lopkodjuk. A játék ezen szakaszában nem ritka a sírás és kiabálás, alkalmanként régi barátságok szakadnak meg, házasságok esnek szét, gyermekek tagadtatnak ki a családokból... De ez így van rendjén, mert mindenki magának akarja azt az egyértelműen reptéren vásárolt óriás-Tobleronét.
Az este legszebb része, amikor a szerencsés nyertes végül kibontja a piramis alakú dobozba csomagolt egy kiló mazsoláját.

Karácsonyfa körbetáncolás:
Énekelünk is közben. Megéri, mert utána ki lehet bontani az ajándékokat.

Hát és most így hirtelen ennyi jutott eszembe.
Egyébként a karácsonyi sütik elég unalmasak (különöböző karácsonyi fűszeres kekszek, semmi zserbó vagy dobostorta), a karácsonyi fények itt is szépek, és kicsit talán stílusosabbak, mint amihez otthon szoktam hozzá, a karácsonyi vacsora finom (általában kacsa, karamellizált krumplival és barnamártással)... Van még néhány apró különbség, hogy mondjuk szerintük a Mikulás Grönlandon él (nyilvánvalóan hülyeség), meg hogy a nisse-knek nevezett szakállas manók szeretik a tejberizst - de semmi olyan, amibe néhány snapsz után ne lehetne beletörődni.