K: Hogy zuhanyoztatok?
V: Sehogy.

K: Nem voltatok nagyon büdösek?
V: De.

K: Honnan szereztetek ételt?
V: Cipeltük magunkkal. Reggel vizet forraltunk és zabkását főztünk, ebédre rozskenyeret ettünk konzervekkel, amit a kabátunk alatt tárolva melegítettünk fel (illetve morzsoltuk apró darabokra), vacsorára pedig tésztát, szárított húst, instant ételeket ettünk; olyan dolgokat, amiket egyetlen edény használatával, kizárólag forró víz hozzáadásával el tudtunk készíteni.

A "mit ittunk" kérdésre egyébként számomra meglepőbb volt a válasz; gondoltam, ha szomjasak leszünk, majd csak eszünk egy kis havat. Aztán kiderült, hogy itt fizikailag képtelenség szomjoltásra elegendő mennyiségű havat megenni. Ha reggel elfelejtesz vizet forralni a termoszba (amit később a termosz kupakjában hóval összekeverve tudsz kellemesen ihatóvá hűteni), egész nap nyűgös leszel. 

K: Hogy mosogattatok el magatok után?
V: Bár vittünk magunkkal szivacsot is, az utolsó napokra kialakítottam egy olyan módszert, ami nem igényelte a kesztyűm levételét: Felforralsz egy lábos havat, minden koszos tányérba öntesz egy keveset, és körbelögybölöd, hogy a néhány perc leforgása alatt odafagyott ételmaradékok kiolvadjanak. Kiöntöd a vizet, egy fagyott hótömbbel kikaparod a nagyobb darabokat, majd porhóval eltávolítod a maradékot és fényesre sikálod. Soha ilyen tiszta edényeim nem voltak még, mint itt.

K: Mit csináltatok az útközben képződött szeméttel?
V: Cipeltük magunkkal.

K: Hogy mentetek wc-re?
V: Igazán szórakoztató módon. Az általános rutin a következőképpen nézett ki: Előkeresed a négyfős csoportodra jutó wcpapír gurigát, gyufát, és kézfertőtlenítőt. Felkapod a túrafelszerelésedhez tartozó saját ásódat, felcsatolod a sílécedet, és elindulsz a legközelebbi domb túloldalára. Amikor úgy érzed, hogy már senki nem láthat, még sétálsz vagy kétszáz métert. Ekkor megállsz, ásol egy gödröt a hóban, három réteg letolt nadrággal egyensúlyozni próbálva leguggolsz fölé. Közben halkan káromkodsz, mert szó szerint befagy a feneked. Előkeresed a wc-papírt, rendeltetésnek megfelelően használod, majd elégeted, és betemeted a gödröt.
Elindulsz a tábor felé, és szembejön egy jóképű dán fiú, aki csevegő hangon megkérdezi, mi járatban. Szemérmes vállvonogatással válaszolod, hogy csak sétáltál egyet. Neki megakad a pillantása az ásódon, röhögve megemeli a sajátját, hogy "yeah, same"; majd megkérdezi, pontosan merre sétáltál, nehogy belelépjen. Beletörődsz, hogy a nőies titokzatosságod minden cseppjét örökre elveszítetted, és örömmel nyugtázod, hogy cserébe viszont szereztél egy barátot, aki előtt többé már semmi nem fog zavarba hozni.