Minden ugyanolyan, mint egy éve ilyenkor, és valahogy mégis minden más. Ugyanazok az ismerkedős játékok, de most máshogy alakulnak. Ugyanazok az énekek, de most máshogy hangzanak. Ugyanazok a szobák, de most mások laknak bennük.
Az első napokban voltak pillanatok, amikor ez elszomorított. Tényleg csak pillanatok voltak, olyasmi, mint amikor egy szép álomból felébredve észreveszed a valóságot, ami szintén szép, de egy fél másodpercig mégis azt reméled, hogy az álom folytatódik - így a valóság minden szépségével együtt is csalódásként ér. Hiába az új emberek is kedvesek, viccesek, és érdekesek, ők nem az én embereim -gondoltam az ilyen pillanatokban-, és már semmi sem lesz olyan, mint volt.

De -szólalt meg végül a bölcsebbik énem- ez így van rendjén, a világ változik. Ha örökké a múltban élsz, elszalasztod a jelent. Minden vég valami újnak a kezdete. Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Boldogok a sajtkészítők. Elfogadva hát a megváltoztathatatlant, elkezdtem megszeretni a régi világomban kialakult új társadalmat.

Mert amúgy tényleg jófejek.
Mivel viszont nyolcvan különböző ember személyleírása talán még édesanyám lelkes érdeklődésének is sok lenne, nem írok róluk. Írok viszont az óráimról. Idén tényleg elkezdem összeszedni magam sport-téren; tánc és outdoor szakokat vettem fel.

A tánc jó, de sokkal fárasztóbb, mint gondoltam. Szerda este van, és még mindig nagyon komoly izomlázam van a hétfő reggeli edzéstől. Minden hétfőt egy kétórás ugrálós-tornászós kínzás-féleséggel kezdünk; az egész napos hip-hop, balett, salsa, break tánc, vagy modern tánc koreográfiák gyakorlása nem lenne elég fárasztó. Kezdő balettban egyébként egész jó vagyok, hip-hopban kínosan rossz, a többiről még nem derült ki.

Az outdoor fárasztó, de sokkal jobb, mint gondoltam. Az első órán rövid ismerkedés után elmentünk az erdőbe, ahol egy darabig bekötött szemmel, egymás vállába kapaszkodva kirándultunk, aztán egy két méter magas faállványról trust fall címen egyesével hanyattestünk a többiek kitartott kezébe. Másnap a hipotermiáról tanultunk, majd (hiszen a népfőiskolákon a gyakorlati oktatást részesítik előnyben) elmentünk egy közeli tóhoz, és beleugráltunk az 5 fokos vízbe. Hideg volt.