2019. dec 15.

Vissza a fotelba

írta: Barton Bori
Vissza a fotelba

Which is the most universal human characteristic: fear, or laziness? - kérdezte a bácsi a Waking Life-ban, és hát tényleg, ki tudja. Talán a félelem. Talán a lustaság. Talán egymást kiegészítve fedik le a teljes életet: ha már nincs mitől félni, tör felszínre a lustaság.
Vagy talán egyik sem, és valami kevésbé cinikus válasz a megoldás. Akárhogy is legyen, ez a kérdés jutott eszembe, amikor pár napja előfizettem korlátlan mobilnetre.

Az előző bejegyzésben megírtam, hogy mennyire csodálatos dolog ezen a kis hajón élni, a modern élet kényelmei nélkül: nem veszek el a rengeteg lehetőség között, marad időm nézni a tengert, hallgatni a hullámokat, érezni, hogy élek. Mert tényleg éreztem. A nappal együtt keltem, sétáltam az erdőben, friss gyümölcsöket ettem és meleg teát ittam, Heideggert meg Thoreaut olvastam, nyelveket tanultam és magamban dudorásztam, néha még meditáltam is. Közben pedig észrevettem, hogy napról napra boldogabb vagyok - vagy, hogy épp őszintén megélem a szomorúságot. Hogy minden pillanat új, és én ott vagyok, benne az összesben, nem csak robotpilóta üzemmódban várom a holnapot. A dolgoknak hirtelen értelme lett.

img_20191101_070537.jpg

Egyik délután bementem a munkahelyemre (egy skót kocsmába), és leültem tanulni a vészesen közeledő vizsgáim egyikére. Bejött egy törzsvendég, felém és a laptopom felé biccentett, nem csendesebb otthon?, kérdezte. Otthon nincs wifi, válaszoltam. Mobilnet?, kérdezte, az sincs, válaszoltam, miért nincs?, kérdezte. Igaz is, válaszoltam. Van nekem önuralmam, és tudom, hogy mire van szükségem - attól még, hogy adott a lehetőség, nem fogok visszasüppedni a korábbi modern blazírtságba, kényelmes semmibe. Szükség esetén meg mégiscsak jó, ha nem kell a könyvtárba szaladgálnom mindenért; megváltoztattam hát az előfizetésem, és hazamentem.

Nyolc órával, másfél Peaky Blinders évaddal, pár doboz sörrel, és egy négysajtos pizzával később aztán, továbbra is pizsamában fekve és mozdulatlanul, újragondoltam a prioritásaimat. Tartalmasan élt élet és lelki nyugalom, vagy kétcentis sajtréteg és Cillian Murphy brummie akcentusa... Igazságtalan dolog ilyen választások elé állítani az embert.

img_20191215_185325.jpg

Szólj hozzá