2018. sze 09.

Megkésett lejelentkezés

írta: Barton Bori
Megkésett lejelentkezés

A népfőiskola véget ért - jó volt, de elég volt. A jóból is megárt a sok, mondhatnánk. És valóban, amikor azon kapod magad, hogy kihagyod a szomszéd teremben zajló ingyenes koncertet vagy jógaoktatást, csak mert épp nincs kedved átöltözni, vagy unottan fintorogsz a svédasztalos vacsorára, mert a lazachoz már megint paradicsomos szószt csináltak citromos helyett, akkor egyértelműen túl sok volt a jó.
Bár egy kis részem szeretett volna örökre Bjerringbroban maradni, a többi így már nem bánta, hogy az élet megy tovább.

De merre?

Örök ellenségem, a lehetőségek végtelensége újra közbeszólt: miután tökéletesen elterveztem, hosszas papírhajkurászást követően jelentkeztem, és matematikushiány okán gond nélkül felvételt is nyertem az Aarhus University matematika mesterképzésére, akár el is kezdhetném, gondoltam.
Vagy elkezdhetnék valami merőben mást is, gondoltam újra.
Így esett, hogy augusztus hatodikán a Kalø Landbrugsskoleban kezdtem meg tanulmányaimat Global Organic Farmer (édesanyám szabad fordításában: tehenészlányképző) szakon.

Hát, tényleg más.

Összességében tetszik.
A környék szép, az osztálytársak jófejek, a tenger közeli.
Az étel finom (organikus, miegymás), a levegő friss, az állatok büdösek és aranyosak.
40628652_240261756685224_1937053005232734208_n.jpg

40610501_291820781613135_2808336212702527488_n.jpg

40784087_344747482930515_5046859844389175296_n.jpg

A gyakorlati órákat nagyon élvezem.
Mivel ez tényleg olyan terület, amihez az égvilágon semmi közöm sincs, minden pillanatban új dolgokat tanulok. Megtanultam, hogy mi a különbség a stubble harrow és az interrow cultivator között (bár a magyar nevét egyiknek sem ismerem), elsajátítottam a paradicsomtermesztés minden csínját-bínját (már csak a paradicsomot kell megszeretnem), és szinte már jobban vezetek traktort, mint személyautót (a léc nem volt magasan, de átugrottam).

Az elméleti órákat még szoknom kell.
Már rég beletörődve a tanári tévedhetetlenségbe, az első alkalommal elhangzó őszinte "nem tudom" válasz kellemes meglepetésként ért. Aztán a második, és még talán a harmadik alkalommal is. Tizedszerre azonban már nem volt meglepetés, huszadszorra pedig kellemes sem.
Tanáraink ugyanis elsősorban nem pedagógusok, hanem farmerek; legtöbbjüket nem érdekli a miért, ha megvan a hogyan. Ezzel egyébként nem lenne semmi gond, csak épp az elméleti oktatást teszi fájdalmasan mondvacsinálttá.

De legalább van miről panaszkodnunk vacsora közben.

Összefoglalva tehát minden rendben. Azt még nem tudom, hogy szeretnék-e hivatásos farmer lenni, és ez nem is számít. Mert ez a hely mindenképpen jót tesz nekem - amikor egy hosszú nap végeztével kibújok az acélbetétes gumicsizmámból és a tehénszaros kertésznadrágomból, a dolgos emberek elégedett nyugalmával merülhetek bele a semmittevésbe.

Szólj hozzá