Ülsz a padban, a tanár kihív felelni, de te még a kérdést sem érted. Egyre kínosabban érzed magad, az osztály nevet, te legszívesebben elsüllyednél, és ekkor észreveszed, hogy nincs rajtad nadrág... Ha máshonnan nem is, filmekből talán mindenkinek ismerős rémálom-klisé.
És akkor ezennel rátérnék a mai napomra.

Nagyjából két héttel ezelőtt írtam egy éneklés MasterClass nevű dologról (egy dalírás szakon valóban indokolt óráról, ami láthatóan csak engem rémített halálra). Na, akkor mégsem jutott idő mindenkire, ezért én nagylelkűen lemondtam a lehetőségről - a félelmeinkkel való szembenézés jellemépítő hatása ide vagy oda, kávéval a kezemben hallgatni a többiek meseszép énekhangját mégiscsak jobb programnak ...

Amikor a művészetek szakot választottam, azt gondoltam, itt majd megtanulok szépen rajzolni, festeni, esetleg szobrászkodni is. Na, ez nem fog megtörténni. Ennek ellenére (vagy talán épp ezért) iszonyatosan élvezem.

A mai napot azzal töltöttük, hogy dolgokat írtunk, rajzoltunk, festettünk, vágtunk, faragtunk, ragasztottunk, kinek mihez volt kedve, délután pedig lesétáltunk a városba, és kiállítást tartottunk belőlük. Szemeteskukák tetején, hirdetőoszlopokon, faágakon, a vasútállomás vécéjében, bárhol, ahol helyet találtunk. Nem kaptunk konkrét témát, mindenki mást csinált; van, aki kedves üzeneteket hagyott, aki társadalomkritikát fogalmazott meg, aki csak szebbé akarta tenni a várost, aki madarakat etetett, és aki párt keresett.

Na, nem az első, amit ittam; az első, amit készítettem. Tegnap kezdődött a sörfőző óránk gyakorlati része - ebéd után azonnal nekiálltunk, és este fél kilencre úgy-ahogy végeztünk is vele.
Ha most azt mondom, hogy szerintem ez komolyabb tudomány, mint a borászat, biztosan kapok néhány megvető pillantást - az internetes véleménynyilvánítás előnye azonban, hogy ezektől a pillantásoktól elválaszt a monitorom.

Az amúgy sem könnyű mesterség elsajátítását számomra tovább nehezíti, hogy csak négyen vagyunk külföldiek, a sörfőzéstanárunk pedig nem nagy rajongója az angol nyelvnek, így az oktatás dánul zajlik. Kedves gesztus azért, hogy miután befejezte a különböző malátatípusokról, hűtőberendezésekről, vagy erjedési ...

Egy átbulizott hétvége utáni vasárnap estét rengeteg különböző módon lehet eltölteni. Én azt hiszem, megtaláltam a kedvencemet.

Tegnap fél tízkor vagy harmincan fogtuk a párnánkat és paplanunkat, átvonultunk a táncterembe, beborítottuk a padlót jógamatracokkal és pokrócokkal, lekapcsoltuk a villanyt és behúztuk az összes függönyt.
Miután pedig nyakig bebugyoláltuk magunkat puha dolgokba és elhelyezkedtünk a sötétben, a terem négy sarkában lévő hatalmas hangfalakról végighallgattuk a The Dark Side of the Moon albumot.

Épp nagyban vagdostam az asztalterítő-darabkákat és ragasztgattam őket egy parafatáblára, amikor a művészettanárom megállt mellettem, hogy beszélgessünk kicsit. Ne itt, menjünk át az irodájába, hogy senki ne zavarjon minket.
Megijedtem.

Gyorsan letörölgettem az ujjaimról, a nyakamról, és a fülcimpámról az odaszáradt pillanatragasztó-réteget, és felpattantam. Ó, nem kell sietnem, és előbb töltsek magamnak egy kávét, mondta.
Kicsit megnyugodtam.

Átmentünk egy pici szobába, leültünk egymás mellé a fotelba, és mintha ezeréves barátnők lennénk, nekem szegezte a kérdést: na miújság. Hát, király minden, válaszoltam kicsit értetlenül. Na, de mégis, meséljek. Mit csináltam otthon? Miért jöttem ide? Tanulni szerettem volna, ...

Úgy döntöttem, nem éri meg hét napból kettőt azzal töltenem, hogy az életemért küzdök a futópályán, újabb kettőt pedig azzal, hogy a kávéscsésze felemelését is komoly kihívássá teszi az izomláz. Úgy is mondhatjuk, hogy feladtam a kalandsportot, de az első megfogalmazás kevésbé vet rossz fényt rám.
Egyébként meg kihívások terén az új főszakom sem marad alul; újabban dalokat írni tanulok.

A mai óra zseniális volt. Beszélgettünk kicsit akkordokról és összhangzattanról, aztán három darab ötfős csoportba rendeződtünk. Mindegyik csoport kapott egy feladatot, és két-három órát a felkészülésre, utána előadtuk az eredményt a többieknek - nekünk egy Coldplay számot kellett "kevésbé unalmassá" tennünk. Lehet vitatkozni, ...

Munkamegosztás és becsületesség

Félelmetesen jól működik.

Csak egy példa: A tegnapi bulit a mi folyosónk szervezte, és ma reggel nekünk kellett takarítani is. (Az este témája egyébként születésnapi zsúr volt; kantáros nadrágokkal, arcfestéssel, dán gyerekjátékokkal, béna táncokkal, és félelmetesen gagyi zenével.) Nagyjából reggel hatkor lett vége, mi pedig kilenckor felkeltünk, és kitámolyogtunk felmérni a helyzetet. Kócos parókákba ragadt tortadarabok és leeresztett lufik hevertek a fotelokban, borba áztatott gumimacik száradtak a biliárdasztalon, m inden létező felület ragadt és tele volt szeméttel.

Eddigi tapasztalataim alapján egy ilyen este maradványainak eltakarítása nagyjából három napot vesz igénybe. Na, mi ...

A rengeteg közös program és kedves ember ellenére azért az első napokban voltak olyan pillanatok, amikor kicsit kívülállónak éreztem magam. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy nagyrészt dánokkal vagyok körülvéve, akik egymás között nem szeretnek angolul beszélni. Idegen emberek beszélgetéseibe egyébként sem könnyű becsatlakozni - hát még akkor, ha egyetlen szót sem értesz belőle.

Igaz, mindig volt valami program, ezért nem volt sok alkalmam magányosan ácsorogni, de néha ez mégis elkerülhetetlen - ha mondjuk az épp aktuális beszélgetőtársam elment pisilni, vagy későn értem vissza a vacsoráról, és addigra már mindenki kis csoportokba rendeződve játszott vagy zenélt. Ilyen esetekben általában a következő stratégiát alkalmazom: ...

Ma volt az első kalandsport-napom.
Hát.
Eddig is sejtettem, hogy nem vagyok a sportos nők mintapéldánya, de ez a nap minden kétséget kizáróan bebizonyította.

Kiderült, hogy a falmászás és mocsár-átúszás előtt meg kell erősödnünk, ezért az első napot edzéssel töltöttük. Reggel kilenckor kezdtünk, futkostunk és ugráltunk kicsit, majd átváltottunk egy circle training nevű dologra, ahol percenként váltottuk egymást az előkészített állomásokon - felülések, trx, ugrókötél, súlyzók, medicinlabdák, és olyan sporteszközök, amiknek a nevét sem tudom. Ezekből csináltunk végtelennek tűnő kört, de élveztem. "Olyan kigyúrt leszek a félév végére, hogy otthon rám sem ismernek majd" - gondoltam nagy boldogan, miközben kicsit ...

Az iskola kedves hippistílusához képest szigorúnak tűnő, de nagyon korrekt szabályok vannak.
Szerda délelőttönként közös takarítás. Este tizenegy után ne hangoskodj (kivéve péntek és szombat éjszaka, amikor este tizenegy előtt ne menj aludni). Pakolj el magad után. Ne légy seggfej. Azt hiszem, ezek eddig nem túl meglepőek.

Van azonban néhány, ami engem elsőre kicsit meglepett. Aztán belegondoltam, és rájöttem, hogy mindegyik teljesen jogos:

• Órára járni kötelező. Mindig, mindenre.
  De hát miért is ne lenne? Ellentétben bármilyen más iskolával, ide mindenki azért jött, mert itt szeretne lenni.
• Alkoholt inni kizárólag pénteken és szombaton szabad.
  A lelkem mélyén rejtőző lázadó tinédzser erre persze felkapta a fejét; neki ...