De még költői túlzások nélkül is legalább egy hónapnak.

Kiderült ugyanis, hogy egy napba bőven belefér annyi program, amennyit én általában egy, de gyakran inkább két hétre szoktam elosztani. Persze ehhez nem árt reggel hétkor felkelni, majd az egész napot motivált diákok és lelkes tanárok társaságában tölteni.

Ilyenkor meg, ha lefekvés előtt még tíz percig nyitva tudom tartani a szemem, úgy érzem, hogy azonnal fel kell hívnom a szüleimet és írnom kell a barátaimnak, hiszen milyen régen beszéltem velük. Aztán rájövök, hogy nagyjából huszonnégy órája.
Ide is azt gondoltam, hogy majd csak egy-egy érdekességet, rövid történetet fogok leírni, de azokból annyi van, hogy felesleges lenne. Szóval inkább egy gyors összefoglaló.

Az iskola minden tanulója együtt lakik egy kollégiumféleségben. Ebben a kollégiumféleségben - uszodával, edzőteremmel, teniszpályával, moziteremmel, zeneszobával, festőműhellyel, és mindennel, amire egy embernek az életben szüksége lehet: 

Én egy lengyel lánnyal lakom egy szobában, és két dán lánnyal egy blokkban.
A szobák öt folyosón helyezkednek el, és ezek a folyosók a félév során különféle feladatokban versenyeznek egymással. Tegnap délután például három órát kaptunk arra, hogy hat témában (szerelmi történet, horrorfilm, sci-fi poszter, stb) készítsünk minél kreatívabb fényképet úgy, hogy a folyosó összes tagja szerepel rajta. Azt hiszem, az emberek megismerésének legkönnyebb módja, ha kreatív csoportmunkára kényszeríted őket.

De, csak hogy ne kizárólag az önmagából kikelve ordító, sértődötten vállvonogató, vagy kínosan feszengve jelentkezni próbáló énünket mutathassuk be, másféle ismerkedős programokkal is készültek. Az ismerkedős program kifejezés itt most a sztenderd névgyakorlós játékoktól, vagy a „két perc alatt beszéljétek meg, kik vagytok, aztán párcsere” típusúaktól elkezdve az improvizációs játékokig és közös krumpli-nyomdázásig mindenre kiterjed. Ezeket egyébként (számomra korábban elképzelhetetlen módon) sikerült mindenféle erőltetett nevetgélés és túlzott jópofizás nélkül lebonyolítaniuk.

És az órák! Csak holnap kezdődnek, de szerintem még soha semmit nem vártam ennyire. Sikerült ugyanis összeállítanom a tökéletes órarendet.
Két fő szaknak kalandsportok és művészetek; tehát heti másfél napot kajakozással, falmászással, erdei biciklitúrákkal, éjszakai tájfutással, és hasonlókkal fogok tölteni izmos fiúk társaságában, újabb másfél napot pedig olajfestéssel, üvegfestéssel, kollázsok készítésével, papírmasé szobrászattal, és kitudja még mivel, pici szemüveges lányokkal körülvéve.

Már csak ezek miatt megéri itt lenni, de másfél-kétésfél órás minor tárgyaim is vannak. Gitározás, jóga, dán nyelv, angol irodalom, kóruséneklés, analóg fényképezés, és sörfőzés. Sörfőzés!