A nyelvi relativizmus szemléletes bemutatására alkalmazzák gyakran a példát, miszerint az eszkimóknak húsz, ötven, száznyolcvan különböző szavuk van a "hó"-ra. Nem tudom, mi igaz ebből, és mi nem, de az elmúlt hét után semmit nem tartanék meglepőnek. A hó ugyanis, mint kiderült, rengeteg különböző dologra alkalmazható, és rengeteg különböző formája van. Mivel a mi szókincsünk ezen a téren szegényes, mindenféle nyakatekert módon kellett leírnunk, milyenre van épp szükségünk; "that dry, unstickable kind", "those kinda frozen bigger ones" "ice-block material", "the smushy kind", "the ice-layer part", "the pretty one", "not that one, he just peed over there!", hogy csak néhány példát említsek. Szükség volt rá; az ivóvíztől elkezdve a mosogatón és wc-n keresztül egészen a hálószobáig mindent hóból készítettünk.

A legérdekesebb a hálószoba volt. Éjszaka mínusz tizenhat fok volt, de mi a barlangban nulla fok körüli, az adott helyzetben kimondottan nyáriasnak tűnő hőmérsékletben aludtunk.
A hóbarlang-építésnek, mint kiderült, egészen komoly tudománya van. Először keresnünk kell egy sok-sok hóval borított domboldalt, de nem túl nagyot, és nem túl meredeket, mert hogy ugye lavina. Itt elkezdünk ásni egy folyosót, ami később (a fejünk feletti hó meghagyásával) alagúttá alakul. Az alagút végén (nagyjából három méterrel beljebb) elfordulunk jobbra, és kiásunk egy hálószobát. A hálószoba bejáratát nagyjából egy méterrel magasabbra tesszük, mint az alagutat, így a meleg nem tud hol kimenni. A hálószoba mennyezetébe lyukat fúrunk, hogy kapjunk levegőt. Minden felületet lekerekítünk, hogy az esetleges olvadt hó ne csöpögjön ránk, mielőtt újra megfagyna. Ezt követően az alagutat megelőző folyosó igény szerint konyhává alakítható; a falból hótömböket kivágva ülőhelyeket készíthetünk, ezeket a hótömböket pedig a fal alacsonyabb részének továbbépítésére használhatjuk.

Amíg kint sütött a nap, eszünkbe sem jutott volna, hogy egyszer majd örülni fogunk ennek a kis lyuknak. Aztán beesteledett, és pillanatok alatt lehűlt a levegő; ekkor (azonnal elfeledve mindenféle klausztrofóbiás érzést és a mellettünk fekvő szájszagát illető kétséget) már boldogan másztunk be a hó alá melegedni.
Első éjszaka hiába voltunk fáradtak, egy órával később aludtunk el a tervezettnél, mert egészen addig nem tudtuk abbahagyni a nevetést - megmagyarázhatatlanul nagy boldogsággal töltött el mindannyiunkat az az érzés, hogy nem fázik a kislábujjunk.

A Lány Aki Hozott Telefont készített egy rövid videót is, ami talán jobban bemutatja: