2017. jan 19.

Prológus

írta: Barton Bori
Prológus

Pályatervemben beállt változások okán (nevezetesen, hogy rájöttem, mennyire nem szeretnék középiskolai tanár lenni), befejeztem az egyetemet. Azazhogy félbehagytam.
Mivel eme pálfordulásra mikor máskor, mint október közepén került sor (egy szívszorítóan unalmas pedagógiás kurzus tizenhetedik percében), másik szakra sem tudtam már átjelentkezni. Bármennyire szeretem is szidni a Tanulmányi Osztályt, a döntésüket, miszerint nem hajlandóak másfél hónappal a tanév kezdete után egyetlen diák kedvéért elindítani az Alkalmazott Matematika mesterképzést, azt hiszem, meg kell értenem.

Így történt, hogy lett egy üres évem. Ennek az első felét tökéletességig fejlesztett semmittevéssel töltöttem; kollégiumi szobám magányában sorozatokat néztem, az élet értelméről (illetve értelmetlenségéről) elmélkedtem, butaságokat csináltam, és rengeteget aludtam. Talán jól hangzik, de nem volt az. Ezért aztán, próbálván elkerülni a már-már elkerülhetetlennek látszó, egzisztenciális nihilizmusból adódó apátia és hedonizmus egy sajátos keverékébe süppedésemet, jelentkeztem egy dán népfőiskolára.

A dán népfőiskola jó dolog.

A Nørgaards Højskole nevűbe fogok járni, itt két fő szakot kellett választanunk (a művészetek, zene, tánc, kalandsportok, szabadtéri sportok, fotózás, és elektronikus zene közül), ezek mellé pedig a politológiától kezdve a filippínó botharcig mindenféle minor tárgyakat. A felvett órákon a részvétel kötelező, de vizsga nincs, és mindenki annyit tanul, amennyit szeretne. Holnap utazom, így tapasztalatokkal egyelőre nem tudok szolgálni, de látatlanban is csak ajánlani tudom mindenkinek.

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_01_19_204351_bmp_1.jpg

„Jólvan persze, csak tudod nem mindenki engedhet meg magának ilyeneket…”, vágta rá erre kapásból néhány ismerősöm.
„Ha egy félév csúszást az egyetemen megengedhetsz magadnak, akkor ezt is.”, válaszoltam volna, de féltem, hogy pofánvágnak.
Pedig tényleg olcsóbb, mintha Pécsen maradnék; 750 euró fedezi a teljes tandíjat, a szállást, a napi háromszori étkezést, az uszoda és edzőterem használatát, meg az egyhetes berlini tanulmányutat.
És, az egyetemmel ellentétben, itt talán még botokkal harcolni is megtanítanak.

Szólj hozzá